Vonyarcvashegy a Keszthelyi-öböl partján, a Keszthelyi-fennsík déli szélénél, Zala megye keleti részén fekszik. Délről a Balaton, északról a hegyek zárják el a települést, így csak kelet-nyugat irányba nyitott. Így fut a Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonal is keresztül a településen. A község főútja a 71-es másodrendű főút, amely a Balaton északi parti településeivel és Keszthellyel köti össze. Vonyarcvashegy Keszthely felől kiválóan megközelíthető autóbusszal, de Tapolcáról sűrűn járnak járatok.

A Balatonhoz közelebb eső Vonyarc településrész történetileg jóval megelőzi Vashegyet. Első említése 1335-ből való már mint anyaszentegyház. Ekkori birtokosai a Karmacsi család.1573-ban a török megrohanta a települést, és felgyújtotta. Az 1580-as évektől évszázadokig lakatlanná vált a falu. A 17. században a környék mint szőlőhegy éled újjá. A vonyarci hegyközségben a birtokosok elsősorban keszthelyi gazdák voltak, azonban az 1690-től kezdve pár helyi lakosról is lehet beszélni. A mai település másik része, Vashegy, is ebben az időszakban jelent meg. Első említése 1689-ből való mint Balatongyörök szőlőhegye.

A 18. században két apró falu volt a mai nagyközség helyén. Lakosai zsellérek voltak, és főként a szőlőföldeken végzett bérmunkákból éltek. A terület birtokosa 1741-től a Festetics család mellett a horvát bán, aki végül 1779-ben lemondott tulajdonáról, így teljes mértékben a Festeticsek birtokába került. Vonyarc és Vashegy 1850-ben egyesült, és kisebb fejlődésbe kezdett. Iskolája 1870-ben nyílt meg. A település a 20. század elején tovább nőtt, azonban kiemelkedő fejlődése csak az 1950-es évektől figyelhető meg, amikor a község bekapcsolódott a balatoni turizmusba, jó minőségű strandot hoztak itt létre. 1952-ben új iskolája létesült, 1957-ben pedig egy kemping jött létre. 1960-ban Vonyarcvashegy nagyközséggé alakult, ahol a turizmus meghatározó jelleggel bír.

Szent Mihály-domb 136 méteres dolomitképződmény valaha sziget volt. Valószínű, hogy őrtorony állt a tetőn, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Keszthelyi-hegységre és a Balatonra. Itt állhatott az 1560-as években a Györöki vár, de 1622-ben már kápolna állt a helyén. Erről tanúskodik a nemrégiben előkerült freskón látható évszám. Egyes források szerint a kápolnát egy balatoni rianásból megmenekült 40 halász emeltette hálából. 1729 telén 46 halász dolgozott a Balaton jegén, amikor levált az alattuk lévő jégtábla. Sajnos hatan odavesztek. A jéghideg vízben kiúszásról szó sem lehetett. A biztos haláltól a hirtelen megforduló szél mentette meg őket, amely a part felé sodorta a jégtáblát. A megmenekült halászok fogadalmat tettek, hogy hálából kápolnát emelnek a dombtetőn. Valószínű, hogy inkább átépítésről lehetett szó, hiszen a Szent Mihály kápolna akkor már régen állt. Ezt bizonyítja a kápolna oltára mellett található két kripta is, amelyen a múlt századi feljegyzések szerint az 1722 és az 1729-es évszámok voltak olvashatók. Sajnos az évszámok az idők folyamán kikoptak, hiszen azóta rengeteg ember megfordult a kápolnában. A Szent Mihály tiszteletére szentelt kápolna egykori fogadalmi képén talált felirat szövege: " A jó isten segedelmével 40 ember egy jégdarabrul megmenekült 1739."

Az eredeti fogadalmi kép sajnos 1964-ben eltűnt. Ezt követően Tahi Tóth Nándor festőművész  ismét megfestette a szerencsés megmenekülést. 1776-ban a keszthelyi ferences rendházból kivált remeték éltek itt. Kolduló barátok voltak, alamizsnából éltek és barlangokban laktak. A remetelakások a domb keleti oldalán lehettek. Ma már nyomukat sem találjuk. A kápolnát körülveszi a csend. A domboldalon lévő fenyőfák ágai között halkan susog a szél. A Balatonról felhallatszik a hullámok lágy csobogása. A kápolna északkeleti oldalán a halottak birodalma terül el. Itt alusszák örök álmukat Vas-hegy halottai. A temetőben található legrégebbi síremlék 1835-ből való. Az 1860-as évek végén megkezdődött a kápolna átépítése.

A neogótikus a XVIII - XIX. századi építészetben megnyilvánuló, a gótikus stílus elemeit felhasználó irányzati formában átalakított kápolna homlokzata nyolcszögű alacsony tornyocskával, félköríves szentéllyel épült. Sajnos a kápolna belsejében azonban hamarosan pótolhatatlan rongálás történt. Vandálok hatoltak be a kápolnába, ahol törtek zúztak. A berendezés szinte teljesen megsemmisült. Az idő viszontagságainak kitett kápolna folyamatos karbantartást igényelne. Az 1960-as években már igen rossz állapotba került. Társadalmi akció indult, hogy megmentse a kápolnát, amelyről az egyház már majdnem lemondott. A felújítási munkákat Dragonits Tamás tervezte és irányította 1964-ben és 1972-ben. Ekkor került elő az 1622-ből keletkezett freskó, továbbá bronzkori cserepeket és vesszőfal maradványokat is találtak. 1982-ben megkezdődött a külső vakolat leverése, majd újravakolása. A legutolsó nagyobb tatarozás pedig 1992-ben volt. Ekkor állították helyre a ravatalozót Szerdahelyi Károly építészmérnök tervei alapján. A Halászlegenda domborművét Németh János keramikusművész készítette.

A műemlék jellegű épület környékéről gyönyörű kilátás nyílik a Keszthelyi hegységre és a Balatonra, a keszthelyi öböltől a berényi partokig, de csodálatos a kilátás a "tanúhegyekre" Szigligettől Badacsonyig. E táj csodálatos szépsége, a kápolna és legendája sok írót és költőt megihletett. Szeghalmy Gyula (1939) szép gondolatai mindent elmondanak Vonyarcvashegy gyöngyszeméről.  "A tetőre parányi templomot emelt a kegyelet. Hálás és kedves volt ide emelni a magányba.  Ide a tetőre, hogy őrszemével végignézzen a tó felületén, hogy harangszóval innen üdvözölje a hajnalt, az alkonyt,  a fényes csillagszemekkel kivert ég éjszakáját, és a vihar előtt innen intse a parti halászokat, vigyázzatok, támadóban a vihar!"